2014. május 25.

HEKE tábor Katrosán

Ezen a hétvégén került sor a háromszéki EKE idei megyei táborára, ezúttal a GÁMOK EVITA nevű táborában. Persze nagyon jó móka volt, van is itt néhány kép. Volt benne túrázás, tokányolás, jó kedv, jó idő, rossz idő minden ami kell.
De most nem is nagyon térek ki erre, hanem a túráról szólnék néhány szót mert hát a rádiózás sem maradhatott el. Két túra volt a táborból: egyik a Gombás-bércre, másik a borvíz-forrásokhoz, és hát bármennyire is szeretem a borvizet, a Gombás-bérc az SOTA csúcs (na jó némi nyakatekeréssel, de erről majd később) így hát egyértelmű volt a választás.
Persze nem lett volna EKE-túra, ha a legkönnyebb útvonalon megyünk, ezért egy alternatív útvonalat javasolt a túravezetőnk ami nagyjából a főutat elhagyva (azért volt 3 kilométer gyaloglás az aszfalton is) a gerincen ment végig a megyehatárt követve. Bár az eleje egy kicsit zűrös, főleg az erdőben amíg kiér a gerincre, de aztán fenn a gerincen nagyon látványos az egész.
Végig a gerincen egy jól követhető szekérút is végigvonul, így jelzés hiányában is egyszerű a tájékozodás, később pedig a Katrosából (a kocsma mellől) induló kék pont (nagyon hiányos) is csatlakozik de szinte feleslegesen.
Mindenesetre egy eleg hosszú evickélés után értünk el a csúcsig, vagyis hát majdnem. Mert van egy kis bibi a Gombás-bérccel és a SOTA-val. Maga az egész bérc egy elég hosszú gerincet képez, aminek majdnek a közepén egy kisebb nyeregben halad át az eddig követett szekérút, hogy aztán leereszkedjen Csángótelepre. Ettől délre van egy csúcs tetején egy kereszttel ami egyes térképeken úgy szerepel hogy Gombás-bérc 1199m magassággal (más térképek Pólya tetőnek is hívják) és általában minden turistaút ezt tekinti célpontnak főleg a kereszt miatt. Igen ám de észak felé a gerinc jobban emelkedik és a legmagasabb pontja (megint más térképek szerinti Gombás-bérc) 1214m magasságal egyértelműen a magasabbik és így természetesen a SOTA célpont is. Máskülönben viszont csak egy csupasz nagy kiterjedésű legelő, úgyhogy a kutya se jár arra. Természetesen a csoportunk is a keresztet vette célba és ott állt meg ebédelni, így én még egy kilométert kellett arrébb sétáljak, hogy rádiózhassak (a nyereg jó 40m-t esik, tehát az előbb-utóbb uniformizálódó 25m-es szabály szerint a kereszt kiesik az aktiválási zónából).
Hogy mégjobb legyen a telefonom is vacakolni kezdett, úgyhogy self-spot híjján biza nagyon megszenvedtem a minimális 4 QSOért. A többiek már rég elindultak visszafelé, mire meglett, így aztán rohamtempóban csomagoltam és vettettem utánuk magamat, de szerencsére még mielőtt a jelzés letért volna a gerincről utolértem őket. Pláne, hogy a csapat úgy döntött, jobb minél előbb a sört szopogatni a kocsmában, úgyhogy visszafelé a gerinc helyett a legrövidebb utat választottuk a jelzés mentén.
Végülis elég jól jött ki a dolog és egy fárasztó, de nagyon jó túrával a hátunk mögött zárhattuk a napot. Íme az útvonal: