De most nem is nagyon térek ki erre, hanem a túráról szólnék néhány szót mert hát a rádiózás sem maradhatott el. Két túra volt a táborból: egyik a Gombás-bércre, másik a borvíz-forrásokhoz, és hát bármennyire is szeretem a borvizet, a Gombás-bérc az SOTA csúcs (na jó némi nyakatekeréssel, de erről majd később) így hát egyértelmű volt a választás.
Persze nem lett volna EKE-túra, ha a legkönnyebb útvonalon megyünk, ezért egy alternatív útvonalat javasolt a túravezetőnk ami nagyjából a főutat elhagyva (azért volt 3 kilométer gyaloglás az aszfalton is) a gerincen ment végig a megyehatárt követve. Bár az eleje egy kicsit zűrös, főleg az erdőben amíg kiér a gerincre, de aztán fenn a gerincen nagyon látványos az egész.
Végig a gerincen egy jól követhető szekérút is végigvonul, így jelzés hiányában is egyszerű a tájékozodás, később pedig a Katrosából (a kocsma mellől) induló kék pont (nagyon hiányos) is csatlakozik de szinte feleslegesen.
Mindenesetre egy eleg hosszú evickélés után értünk el a csúcsig, vagyis hát majdnem. Mert van egy kis bibi a Gombás-bérccel és a SOTA-val. Maga az egész bérc egy elég hosszú gerincet képez, aminek majdnek a közepén egy kisebb nyeregben halad át az eddig követett szekérút, hogy aztán leereszkedjen Csángótelepre. Ettől délre van egy csúcs tetején egy kereszttel ami egyes térképeken úgy szerepel hogy Gombás-bérc 1199m magassággal (más térképek Pólya tetőnek is hívják) és általában minden turistaút ezt tekinti célpontnak főleg a kereszt miatt. Igen ám de észak felé a gerinc jobban emelkedik és a legmagasabb pontja (megint más térképek szerinti Gombás-bérc) 1214m magasságal egyértelműen a magasabbik és így természetesen a SOTA célpont is. Máskülönben viszont csak egy csupasz nagy kiterjedésű legelő, úgyhogy a kutya se jár arra. Természetesen a csoportunk is a keresztet vette célba és ott állt meg ebédelni, így én még egy kilométert kellett arrébb sétáljak, hogy rádiózhassak (a nyereg jó 40m-t esik, tehát az előbb-utóbb uniformizálódó 25m-es szabály szerint a kereszt kiesik az aktiválási zónából).
Hogy mégjobb legyen a telefonom is vacakolni kezdett, úgyhogy self-spot híjján biza nagyon megszenvedtem a minimális 4 QSOért. A többiek már rég elindultak visszafelé, mire meglett, így aztán rohamtempóban csomagoltam és vettettem utánuk magamat, de szerencsére még mielőtt a jelzés letért volna a gerincről utolértem őket. Pláne, hogy a csapat úgy döntött, jobb minél előbb a sört szopogatni a kocsmában, úgyhogy visszafelé a gerinc helyett a legrövidebb utat választottuk a jelzés mentén.
Végülis elég jól jött ki a dolog és egy fárasztó, de nagyon jó túrával a hátunk mögött zárhattuk a napot. Íme az útvonal:
