Gutin túra - beszámoló

Elmúlt hétvégén ismét egy sikeres rádióstúrán vehettünk részt, ismét messzi vidékre barangolva, ezúttal egy népesebb csoporttal az Erdély és Máramaros határán húzódó Rozsály-Gutin hegycsoportot céloztuk meg.

Háromszékről heten indultunk el, ismét nagyon korán reggel, hogy több mint hétórás út után érkezzünk meg a Nagybányától kb. 20km-re északra található üdülőtelepre, Forrásligetre. Itt még két társunk csatlakozott hozzánk, kialakulva a 9 fős csapat

akik aztán a zord idő ellenére is vidáman vágott neki a Rozsály felé tartó erdei útnak. Meglepetésünkre nagyon is télies körülmények fogadtak, a 900m magasan fekvő üdülőtelepen is több mint fél méteres hó, amelyik aztán ahogy egyre emelkedtünk egyre vastagabb is lett. A Nagybányáig végigkisérő eső itt havazásba váltott át, de szerencsére idővel alábbhagyott és sűrű felhők alatt de egyre javuló időben közelítettük meg az 1307m magas bérci tetőt.

Itt aztán elég erős szél fogadott, úgyhogy nagyon gyors aktiválásra futotta csak, persze a Russian DX sem kedvezett a QRP állomásunknak, az orosz versenyzők egyszerűen számba se vettek, de szerencsére egy szűkebb lyukban a chaserek azért csak megtaláltak és sikerült kipipálni ezt a csúcsot.
Visszafelé aztán már fel-fel libbentek a fellegek és megpillanthattuk a másnapi célpontunkat is, a Gutin csúcsát

De addig még egy elég hosszú túra várt ránk vissza az autókhoz, már jócskán besötétedett mire leértünk Nagybányára. Innen még egy kőhajításnyit folytattuk az utunkat, hiszen szállásunk Koltón volt, a kevés megmaradt bányavidéki magyar szigetek egyike. Itt szerencsére pompás vacsorával és kitűnő szállással vártak minket a Virág panzióban, így nagyszerű körülmények között pihentük ki rövidke túránk fáradalmait és készültünk a másnapi hosszabb túrára

Másnap reggel még megtekintettük a Teleki kastélyt és a Petőfi Sándor - Szendrey Júlia szobrot

ahol virágot helyeztünk el a nagy költő emlékére aki itt töltötte mézesheteit.
Innen aztán felautóztunk a Gutin hágóra, gyalogtúránk kiindulópontjára, ahol ahogy már sejteni lehetett méteres hó várt ránk a felújítás alatt levő Pintye Vitéz fogadónál. Innen a piros sáv jelzést követtük, eleinte még kitaposott ösvényen az Ökör-tisztásig, ahol is elfogytak a nyomok és innen már mi kellett az egyre nagyobb hóban utat találjunk. Szerencsére a hó meglehetősen kemény volt, nem süllyedtünk nagyon, így aránylag jól tudtunk haladni, csak közbe közbe álltunk meg megcsodálni a fákat majd mindenhol kettétörő szélviharok erejét.
Eleinte nekünk szerencsére nem volt dolgunk vele, de aztán megtapasztalhattuk mi is mikor kikapaszkodtunk a Gutin gerincére, a hím Gallus gallus koponyáján található bőrlebenyekhez hasonlatos (és arról elnevezett) sziklaképződményhez

Itt a gerincen bizony kegyetlen széllökéssekkel kellett megküzdjünk, amíg próbáltunk előrehaladni a csúcs felé a sűrű ködben. A egyik meredek harántoláson aztán a csapat egy része vissza is fordult, és csak öten mentünk fel a Gutin csúcsára, amit a köd miatt keresgéltünk is egy jó darabig, sajnos egy-két kőre festett gerincjelzésen kívül mást jelet nem találtunk, vagy el volt temetve a hóban vagy elfújta a szél (amelyik minket is közbe közbe majdnem lebillentett a gerincről).
Végül aztán az általunk legmagasabbnak gondolt sziklán húztuk fel az antennát, amennyire a körülmények engedték és megkínlódtuk valahogy azt a 4-4 QSO-t (sajnos az orosz verseny még mindig tartott). Ahogy ez meglett, szedtük a sátorfánkat és indultunk vissza a Kakastaréj irányába. Itt értük utol a csapat többi részét, és legnagyobb örömünkre a köd is tovaszállt, egyre inkább kiderült az idő.

Persze a szél az továbbra is kegyetlenül fújt, úgyhogy rövidesen elindultunk lefelé, többé kevésbé siettünk vissza az autókhoz, hiszen a csapat nagyobbik része rögtön indult is hazafelé bevállalva egy hosszú és fárasztó éjszakai vezetést.
A csapat kisebbik (és radioaktívabb) fele viszont maradt még egy éjszakai pihenésre Koltón, ahol most már köd nélküli tiszta időben is megtekinthettük a Teleki kastély kertjéből a Rozsályt, amely látványt Petőfi is megírta egyik legismertebb versében:

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.

Hát igen, mi most pont nem szeptemberben voltunk, a virágok ugyan még nem nyílnak a völgyben, a téli világ az bizony keményen jelen van a bérci tetőn

Miután megtekintettük még egyszer a Petőfi szobrot, ahol közben megszaporodtak a koszorúk is, hiszen Koltón napközben tartották meg a március 15-i ünnepségeket

Másnap aztán mi is hazaindultunk, persze útba ejtve néhány kisebb SOTA csúcsot is, elsőként a Szamos völgye előtti hágótól rövid autóútra található Hálóhegyet, ahol már sokkal tavasziasabb körülmények között lehetett rádiózni

Alig akartuk abbahagyni a heverészést a napsütésben, de aztán csak tovább kellett menjünk, hogy sikerüljön még egy aktiválást beiktatni, ezúttal, hogy érdekesebb is legyen, Déstől egy nagyobbacska kitérővel a Bábolna-tetőre mentünk fel, ahol majdnek 600 évvel ezelőtt Budai Nagy Antal is összegyűjtött néhány parasztot egy szekérvárba és amely esemény emlékére most egy emlékmű díszíti a dombtetőt

Itt aztán még egy nagyon kellemes aktiválást ejtettünk meg, időt hagyva némi kulináris élvezeteknek is

és csak az egyre lennebb süllyedő nap emlékeztetett rá, hogy azért még hosszú az út hazáig.

További fényképek itt, és további olvasmánynak itt található egy túratársunk beszámolója is.
Néhány további fényképalbum a résztvevőktől:
https://www.facebook.com/eva.gajdo/media_set?set=a.2842348785783067&type=3
https://www.facebook.com/eva.gajdo/media_set?set=a.2842422355775710&type=3
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.861924747484193&type=1&l=d20057324b

Külön kiemelném Gajdó Éva fényképét aki szenzációsan találta meg az egyedi fényviszonyokat: