YO/EC-107

Another summit without any trail on the last ascent, Tesla (no connection to the great inventor, although probably the name has some Slavic origin) is one eye-catching hill emerging from the lowland west of the Csukás mountains. Having a shape of a dome it is an easily recognizable feature even from the distant road below:

Tesla in the background

Being near the Csukás mountain, it is also a popular tourist destination, either in the way up to Csukás or just by itself, most easily accesible from Babarunca resort following the red stripe trail.
Together with YO6HXO we started out the conquer this piece of nature wonder in a nice sunny morning:

Start of the trail in the early morning

Unfortunately the right after this nice clear path section we just missed somehow the sign, which at a hardly visible point goes to the left, and the big clear path continues forward a few hundred meters, however after that it brutally ends, and we found ourselves in the middle of the forest without any path in forth. Now the wise choice would have been to turn back and find the marked trail, however, the forest didn't look that bad and we decided to go forward uphill, and at some point we will certainly cross the trail again. Big mistake. Unfortunately in the upper region was some serious wood-cutting, and although it was not a clearcutting, but a well arranged rarefaction, they left all the small branches and thin trunks on the ground, making the movement ahead a pain in the ass. It took us at least an hour wasted until we made it trough and back to the marked trail. So be careful and watch those markings.
After reaching the ridge, the trail joins with the red cross marking coming from the left and continuing towards the Tesla Glade, a very large clearing between the Tesla and a Csukás mountain, with beautiful view to both. From the clearing the dome of Tesla is rising out with menacing looking rocks:

Tesla from right below

The thing is that as I mentioned earlier, Tesla is also a popular tourist destination, 3 more marked trails are meeting us here coming from all other directions, however, actual the glade is the tourist destination, where everybody can admire the magnificent wall, but that's it. There is no trail up to the summit, nothing. But well, SOTA is SOTA, it's about going to summits, so we did go looking for a way up there. And found a possible entry: at the northern face, following the blue cross trail, near the end of the Glade, there is a smaller narrow clearing to the left leading to a pretty clear forest covering the northern face of Tesla. The terrain there is not so rocky, and we were able to follow some animal trails between the ravines up to the higher regions. They were left definitely by some larger animals, but fortunately we didn't met them, and smaller and nicer creatures:

A scared hedgehog, wasn't really used to humans in this area

After a heavy ascent (it isn't cliffhanging but still it is very steep) arrived on the flatter portion of the summit, and well in the activation zone, we could started looking out for a good place for the shack. It actually didn't need too much looking, there where plenty of fallen logs to sit down:

CQ SOTA

and also smaller tree trunks to fix the antenna to:

Shack on YO/EC-107

After about an hour of operating it was time to bring down the equipment and head down in the hope to also activate YO/EC-153. Unfortunately back down in glade, exiting the forest we realized that the very nice weather we left, turned into a very ugly covered sky, with a thunderstorm closing in. We still continued a bit our hike along the blue cross, however not long after the thunderstorm was very clearly near us, above the Csukás:

Ugly clouds

and the lightnings around us led to the decision to postpone the activation of YO/EC-153 and get down fast from the mountain. So maybe next time we will have better luck.
Here is the track with red marking the way up to Tesla (including the bushwalking everyone should avoid, and the the path up to the summit from the edge of the glade) and magenta the road down we took after realizing that the weather is not on our side:

YO/EC-349 Nagy-Somlyó

Pünkösd előtti napon, a Nagy-Somlyó és a Kis-Somlyó közötti nyeregben, több-százezer hívő, mi lehet az? Természetesen a csíksomlyói búcsú, amibe most azért annyira nem mennék bele, viszont pünkösd másnapján ugyanolyan szabadnap viszont sokkal nyugisabb a helyzet és kiváló alkalom a Nagy-Somlyó aktiválására.
A csúcs a maga 1033m-ével messziről kivehetően magasodik Csíkszereda felé, hívogatva az embert egy kis rádiózásra.

A túrát a legcélszerűbb a csíksomlyói templom előtti parkolóban kezdeni, fel lehet ugyan menni autóval is a nyeregbe, de az azért mégsem olyan szép. A nyeregig a rengeteg kitaposott út (főleg a búcsú után) közül választhatunk, nekem persze mint világ lustájának a legkényemelmesebb kerülő jön be egészen a nyeregig. A nyereg előtt letér róle egy piros pont jelzés ami szintén a csúcsra megy, de jó nagy kerülővel, gyakorlatilag átmegy a hegy háta mögé, na az viszont már sok.

Úgyhogy fel a nyeregbe, ahogy sokan mások is, meg lehet csodálni a kápolnát:

aztán onnan toronyiránt neki a csúcsnak. Ez az út is jól ki van taposva végig széles ösvény visz majdnem egyenesen felfelé, persze azért az emberből kiveszi egy cseppet a szuszt, mert azért szintkülönbség van elég.

Fenn a csúcson egy hatalmas kilátó-torony fogad, amire a ráakasztott tábla szerint tilos felmászni, de egyébként is elég durva érzés azért. Meg persze utoljára úgy volt megtákolva, hogy én már a szupervékony alakommal nemigen férek át az utolsó fellépőn. Na de ez van.
Rádiózni viszont elég körülményes, mert ugyan a kilátó az jól kilóg az erdőből, de az alja biza nagyon be van nőve, és hatalmas csihány-bozótok terülnek el körülötte. Szerencsére azért az ösvény környékén van annyi hely, hogy egy antennát kihúzzunk és kényelmesen rádiózgassunk, csak épp ügyelni kell a látogatókra, nehogy belefussanak az antennába.

Sajnos jó szokásom szerint úgy belemerültem a rádiózásba, illetve amikor az idő hirtelen rosszra fordult (ez utóbbi vajon miért nem lep meg) a bontásba és seprésbe lefelé, hogy megint elfelejtettem csúcsfotókat készíteni. De legalább itt van az útvonal fel a csúcsig (sötétzölddel van az általam bejárt útvonal a parkolótól a csúcsig, pirossal még látható a jelzett ösvény is, illetve a nyeregig tartó megannyi ösvény is fel van tüntetve a térképen):

HEKE tábor Katrosán

Ezen a hétvégén került sor a háromszéki EKE idei megyei táborára, ezúttal a GÁMOK EVITA nevű táborában. Persze nagyon jó móka volt, van is itt néhány kép. Volt benne túrázás, tokányolás, jó kedv, jó idő, rossz idő minden ami kell.
De most nem is nagyon térek ki erre, hanem a túráról szólnék néhány szót mert hát a rádiózás sem maradhatott el. Két túra volt a táborból: egyik a Gombás-bércre, másik a borvíz-forrásokhoz, és hát bármennyire is szeretem a borvizet, a Gombás-bérc az SOTA csúcs (na jó némi nyakatekeréssel, de erről majd később) így hát egyértelmű volt a választás.
Persze nem lett volna EKE-túra, ha a legkönnyebb útvonalon megyünk, ezért egy alternatív útvonalat javasolt a túravezetőnk ami nagyjából a főutat elhagyva (azért volt 3 kilométer gyaloglás az aszfalton is) a gerincen ment végig a megyehatárt követve. Bár az eleje egy kicsit zűrös, főleg az erdőben amíg kiér a gerincre, de aztán fenn a gerincen nagyon látványos az egész.
Végig a gerincen egy jól követhető szekérút is végigvonul, így jelzés hiányában is egyszerű a tájékozodás, később pedig a Katrosából (a kocsma mellől) induló kék pont (nagyon hiányos) is csatlakozik de szinte feleslegesen.
Mindenesetre egy eleg hosszú evickélés után értünk el a csúcsig, vagyis hát majdnem. Mert van egy kis bibi a Gombás-bérccel és a SOTA-val. Maga az egész bérc egy elég hosszú gerincet képez, aminek majdnek a közepén egy kisebb nyeregben halad át az eddig követett szekérút, hogy aztán leereszkedjen Csángótelepre. Ettől délre van egy csúcs tetején egy kereszttel ami egyes térképeken úgy szerepel hogy Gombás-bérc 1199m magassággal (más térképek Pólya tetőnek is hívják) és általában minden turistaút ezt tekinti célpontnak főleg a kereszt miatt. Igen ám de észak felé a gerinc jobban emelkedik és a legmagasabb pontja (megint más térképek szerinti Gombás-bérc) 1214m magasságal egyértelműen a magasabbik és így természetesen a SOTA célpont is. Máskülönben viszont csak egy csupasz nagy kiterjedésű legelő, úgyhogy a kutya se jár arra. Természetesen a csoportunk is a keresztet vette célba és ott állt meg ebédelni, így én még egy kilométert kellett arrébb sétáljak, hogy rádiózhassak (a nyereg jó 40m-t esik, tehát az előbb-utóbb uniformizálódó 25m-es szabály szerint a kereszt kiesik az aktiválási zónából).
Hogy mégjobb legyen a telefonom is vacakolni kezdett, úgyhogy self-spot híjján biza nagyon megszenvedtem a minimális 4 QSOért. A többiek már rég elindultak visszafelé, mire meglett, így aztán rohamtempóban csomagoltam és vettettem utánuk magamat, de szerencsére még mielőtt a jelzés letért volna a gerincről utolértem őket. Pláne, hogy a csapat úgy döntött, jobb minél előbb a sört szopogatni a kocsmában, úgyhogy visszafelé a gerinc helyett a legrövidebb utat választottuk a jelzés mentén.
Végülis elég jól jött ki a dolog és egy fárasztó, de nagyon jó túrával a hátunk mögött zárhattuk a napot. Íme az útvonal:

Vártúra a háromszéki EKÉ-vel

Vasárnap került sor a háromszéki EKE idei első vártúrájára Jártó Gábor vezetésével (az előző sajnos elmaradt), ezúttal Krizba várához. Mivel a túra érintette a Várhegy csúcsot is ami egyben SOTA csúcs is (YO/EC-326) ezért aztán én is csatlakoztam a túrához. Természetesen a nyilvánvaló hátsó szándékkal: bezsebelni a 6 pontot illetve odabiggyeszteni a nevemet a csúcshoz mint első aktivátor.
Az időjárás viszont nem nagyon akart most a kedvünkbe járni, szombaton havazott illetve később átváltott esőbe és a vasárnap is elég rosszul indult, reggel némi szemerkélő eső, teljesen beborult ég vár és biza Krizbához érkezve sem igen lehetett látni a célpontot a felhők miatt:

Borongós idő

Mindenesetre ez nem tántorított el egy maroknyi elszánt háromszéki turistát (és egy nagyon elszánt rádióamatőrt) hogy nekiinduljon a vár felé vezető erdei útnak. A templomnál történt találkozás után Kutastelep irányába folytattuk az utat, meglepő módon betonúton. A falu végén aztán elfogyott a beton és agyagos földútban folytatódott egészen az erdő széléig. Szerencsére nem volt túlságosan vizes így el lehetett járni, de biza esőben valószínűleg nem menne el az átlagos autó. De utána az erdő szélétől viszont már egy nagyon jó állapotban levő kövezett erdei út várt amelyik majdnem a tetőig kanyarog fel a hegyoldalban, hogy aztán egy nagy kerülővel szintén Krizbára érjen vissza. Ezen az úton hajtottunk tovább egészen a várhoz vezető leágazásig (ez utóbbi jól látható sárga festékkel meg is van jelölve):

Leágazás a vár felé

Innen gyalog folytattuk az utunkat a szintén kikövezett úton, egészen a piros ponttal jelzett gyalogösvényig ami a várhoz vezet.

Piros pont vezet a várhoz

Sajnos a köd egyre sűrűbb lett, szerencsére az ösvény könnyen követhető és sűrűn jelzett, úgyhogy hamar megérkeztünk a "várhíd"-hoz:

A vizesárok felett ívelő várhíd

Hanem a vizes és instabil rönköt nem mertük kipróbálni, úgyhogy maradt a kerülő út le a vizesárokba és a túloldalon fel:

Oldalról is fel lehet mászni

Kicsit vizes, kicsit csúszós, de mindenki szerencsésen átért a túloldalra, ahol már a zömtorony maradványai vártak:

Várhíd a bástyával a háttérben

Persze valamiért a köd is egyre sűrűbb lett,

Köd

de azért a vár maradványai egyre jobban kivehetőek lettek:

A zömtorony maradványa

Feljebb még egy kút maradványa illetve néhány faldarab ismerhető még fel. Azért még bóklászgattunk egy kicsit a vár körül,

Ez már elméletileg a vár területe

a vár északi oldalán egy faodúban egy elrejtett kincses-doboz is található, természetesen a túravezetőnk gyorsan meg is találta és bejegyezte az egész csapatot.
Mivel a köd csak nem akart felszállni

Torony és/vagy köd

ezért aztán rövid időzés után továbbindultunk a csúcs felé. A kövesút tovább folytatódott (miután visszatértünk a várhoz vezető ösvényről, úgyhogy azon mentünk tovább kerülgetve a nagyon friss medvenyomokat. A csúcsra vezető kék kereszt jelzés is nemsokára csatlakozott hozzánk, illetve miután elértünk a kövesút végéig (egy nagyméretű motorsírülőnél) már csak a kék kereszttel jelzett ösvény maradt ami először elvitt a csúcs alatt és mögötte kiérve a gerincre ráfordult a csúcs irányába.
Nem sokkal később már ott álltunk az 1104 méter magasan levő csúcskőnél:

Vár-hegy, 1104m

Én persze néhány fotó után már kerestem is a helyet az antennának, kicsit vissza alig néhány méterrel a csúcs alatt egy sokkal nyitottabb részén a gerincnek találtam egy ideális helyet, úgyhogy gyorsan neki is álltam a szerelésnek és aztán már mehetett is a CQ SOTA:

CQ SOTA de YO6PIB/P from YO/EC-326

na még egy fotó a háttérben a fák között van a csúcskő:

Aktiválási zóna

Sajnos a terjedés nem igazán volt velem, bár a köd már felszállt mire felértünk a csúcsra, de azért még mindig csúnya felhők tornyosultak felettünk, és eléggé gyenge riportok érkeztek, erős volt a QSB és néha még erős QRM-mel is meg kellett küzdjek. Így aztán az átlagosnál gyorsabban elfogytak a chaserek, és mivel az idő sem akart javulni, a többiek meg már kezdtek fázni, így aztán negyedóra aktiválás után már bontottam az antennát.
Hanem miután elindultunk visszafelé, meg félúton sem voltunk az autókig kisütött a nap. Persze már senki sem akart megfordulni és visszamenni a csúcsra, így aztán folytattuk az autókig, majd onnan tovább az erdei úton ereszkedtünk a másik oldalon. Az idő meg egyre csak javult, így aztán mikor leértünk az erdő szélére, már kimondottan szép idő fogadott jó lehetőséget teremtve, hogy egy kis szalonnasütéssel koronázzuk meg a napot:

Jó élet

Összességében tehát egy nagyszerű túrával zártuk a napot. Itt van az útvonal is amit bejártunk, autóval a világoskék színű útvonal, gyalog a kék illetve a piros letérő a várhoz (ja és sajnos a Basecamp-ben nincsen szalonna ikon ezért kellett pizzát tegyek, de mindenki természetesen olasz kaja helyett mi a jó hagyományos székely kajákat részesítette előnyben)

Túraútvonal

Predeal mountains - continued

Last time was well half a disaster with depleting the batteries, so now with every battery fully charged it was time to visit the other two summits in the Predeal mountains.
First target was YO/EC-247, the closer one when going from Rosenau to Predeal. The path starts at the last serpentine before Pârâul Rece, with an unmarked forest road which goes up to the saddle between YO/EC-247 and 252 (activated last time) and continues towards 247. The forest road is closed by a barrier at the entry from the national road, but hiking past it is not a problem. Soon after passing the barrier a large pasture opens with nice view of YO/EC-011:

A view from behind of YO/EC-011

and also the YO/EC-247 ahead of us:

YO/EC-247 ahead

The pasture turns soon back into forest, however large clearings are still around the road with the spring already being manifested:

Springtime beauty

After reaching the col another great panorama opens to the south with the Bucegi plateau dominating the horizon:

Bucegi mountains

Bucșoiu (YO/MC-008) to the left

After the col the the road turns towards the summit, but before reaching the summit however the road takes another right turn, leaving the last portion of the ascent a direct through the forest one. I also made a mistake to take the straight away approach and had some very thick bush to fight through, however on the way down I found a much cleaner way along the ridge (which I also marked on the gps track below).
The summit is also thick woods, just enough room for the vertical antenna, but at least the summit stone offers a good place to sit on. After a good hour of operating packed together and went on towards the next summit. On the way back down, at the pasture it can also be glimpsed towards east:

YO/EC-241 in the distant

The hike to the YO/EC-247 was a longer one, it took almost 2 hours for the 5km hike (especially the last part in the bush and also coming back down along the ridge to avoid the bush) so it was kinda late so I decided to approach the summit from the other side, starting out from Predeal. This time fortunately on very good marked trail which goes from Predeal through the summit and going down to Pârâul Rece. It can also be hiked from the latter one, but is a longer trail, and already being late I wanted better of staying longer on summit activating than hiking.
The path is marked with blue cross, and starts right at the DN1 in Predeal first following the road which takes to Trei Brazi resort (it is well marked on the lampposts). After exiting Predeal the trail breaks off the paved road and climbs up to the ridge. The hiking trail starts near a table warning about the bears in the area:

Start of the blue cross trail

The bear threat should be taken seriously in this parts, as although they do avoid human contact, but they actually like to prey on goats, mountain goats that is. Fortunately I'm not there yet, and unfortunately the trail has too much motorcycle traffic, so no encounters for me this time. The trail is very good and easy hike:

Well marked trail to Leányka-havas

so about 40 minutes of walking I was up on the summit, which is actually a crossing road of three blue cross marked trails (the third one goes down to Trei Brazi), but the proper summit is not really marked, you just get some tables showing the directions and the hiking times:

On the summit

Although there is large clear spot at the crossroads, I wouldn't recommend rising the antenna right there, as there are too many riders passing by (with quite speed) and they would definitely bring down any antennas or guy lines spreading across the trail. So I operated a few steps into the woods not interfering with anyone (indeed while I was activating a few motorcycles passed by)

Shack on YO/EC-241

The decision to go from Predeal proved to be a wise one, getting down back to car just before sunset. This means that a three summit activation of YO/EC-252, 247 and 241 is only feasible in the summer with longer days to have enough time also for activating. (personal note: I do like to stay on activation as long as possible and work every chaser looking for me, instead of doing a 10 minute 4 contact run to accumulate many summits a day).
Finally here is the tracks I hiked:

Tracks to YO/EC-247 (red) and YO/EC-241 (blue)

Predeal mountains

A nice multi-activation area close to Brassó can be found in the Predeál mountains where 3 qualifying summits in close proximity waits for the adventurous SOTAer: YO/EC-247, YO/EC-252 and YO/EC-241. They also appear being doable in one day (well in summer day anyway), and although it is still late winter with pretty short days, I targeted these on this weekend.
Best approach is by the 73A road connecting Rozsnyó (Rosenau, Râșnov) with Predeal, where a small mountain resort Hidegpatak (Pârâul Rece) situated right at the col offers a good starting point to all 3 summits.
I was of course beginning with the closest summit, YO/EC-252, Piatra Arsă, which is right next to the resort and also has a quite good forest road up to near the summit. Actually half of the road is also paved and leads to the Forrest Administration's hut, so it might be doable up until there by car, but I think you might need a special permit to access this road by car, at least this is what the panel at the entry of the road suggests:

The starting point of the forrest road

This road is the easiest approach as it gently ascends along the ridge up to the hut, so it is an easy walk, but starting from well over the exit from Pârâul Rece towards Predeal, some can find it a bit too long away, for those there is a shortcut directly from the center of the resort, pretty much in the middle of the forrest up to the hut, from there the normal road can be taken. I also took the latter approach and stopped right at the col, which can also offer some nice panorama towards north with the Schuler (YO/EC-011) in the background:

Panorama from Pârâul Rece

Either way, not far from the Forrest Administration's place there is a logging road splitting out from the paved road mentioned earlier, which takes up to the close vicinity of the summit, with about 50m left cut through the forest up to the summit. Which is well pretty much the same full of tree (one large one right at the summit), except for the other side which is a big ravine. Not too much space for an antenna either, just enough to put up the vertical and guy it to the nearby trees. Here's a game of spot the antenna:

The summit of YO/EC-252

On the other hand, some rocks on the summit form actually a quite nice shack, albeit still a little cold this time of the year:

Shack on YO/EC-252

It was quite nice pileup in the morning, with several s2s, so time was flying by very rapidly, and I only noticed this, when to my great surprise (and of course annoyance), the radio went silent, as it turned out to my great embarrassment the battery went flat (both the LiION and the internal ones) so that was it for the activation, and also for the rest of the day, as without batteries it wasn't going to be a next summit.
So that was it for today, but at least I could check out the tracks to the summit, so I can give you two possible approaches as I mentioned before:

Track to the summit YO/EC-252 from the 73A road (blue the forrest road, yellow the shortcut)

Már megint a Hargita

Szerintem most már lassan kihagyhatatlan lesz a Hargita, ami végül is érthető, mégiscsak a Szent Hegy-ről van szó. Persze amikor az embert ez várja a tetőn:

akkor nincs mit tenni muszáj felmenni. Ez természetesen idén is így volt, és nem is rosszul, 118 QSO-val idáig ez a legjobban teljesítő aktiválásom. Ebben még a szél se tudott megakadályozni pedig majdnem lefújt a hegyről.
Na de tovább nem is részletezném, a múltkor leírtam már mindent, újabb fényképek a szokott helyen én még már várom a jővő évi aktiválást.